Azok a felhasználók, akik a mobiltelefonok hőskorában már éltek és használtak is ilyen eszközöket (a kétezres évek eleje), állandóan panaszkodnak, hogy régen minden jobb volt. A mostani drága telefonokra azért kell tok, hogy megvédje a készüléket a leeséskor várható sérüléstől, a régiekre (például Nokia 3210) pedig azért, nehogy összetörje a padlót.

Töltés

Régebben mindenki panaszkodott, hogy mindegyik gyártó saját töltő csatlakozót használt, amik semmilyen szinten nem voltak kompatibilisek a többi gyártó termékeivel. Elég volt hetente egyszer tölteni a telefonokat, így többnyire mindenki otthon dugta fel tölteni a saját telefonját. Ugyanakkor előfordult, hogy idegen helyen ért minket a lemerülés réme. Ilyenkor Nokia töltőt, vagy Ericsson töltőt kértünk kölcsön. Szerencsére egységesítették a töltő csatlakozót, ami korábban a micro USB csatlakozó volt, majd az Apple kivételével mindenki áttért az USB Type-C szabványra. Ez nem csak egységes csatlakozó felületet, hanem gyors vezetékes kapcsolatot is jelentett, hisz maga a szabvány nem csak a fizikai csatlakozót, hanem az adat átviteli protokollt is megszabja.

Az EU szabályozás sok évnyi előkészítés után végre, 2024-től minden újonnan értékesített mobiltelefont (és még sok más elektronikai eszközt) kizárólag USB Type-C töltő csatlakozóval kell ellátni.

A vezeték nélküli töltés, mint fogalom, már elég rég óta az emberiséggel él, de a mobiltelefonokba csak az utóbbi 10 év folyamán került be, mint plusz funkció. A hagyományos fizikai érintkezésen alapuló csatlakozók hajlamosak az évek alatt kikopni, amivel egy idő után (adat) kapcsolati problémák merülhetnek fel.

A mobiltelefonok régebbi műanyag, vagy újabb üveg hátlapjai lehetővé teszik a vezeték nélküli töltést. Persze ennek a technológiának is megvannak az előnyei és hátrányai.

• Előnye, hogy nincs fizikai csatlakozó, így a napi, vagy napi többszöri töltéskor nincs elkopó, elhasználódó felület. Persze a fizikai töltő port teljes elvételét még egyetlen gyártó sem merte meglépni, de benne van a jövőben, hogy előbb vagy utóbb eltűnik. Ebben az esetben újabb hatalmas „lyuk” kerül betömésre a készülék vázán, elérhető a teljes víz és por állóság.
• Hátránya, hogy a rohamosan gyorsuló vezetékes töltéshez képest fele, vagy még kevesebb a töltési teljesítmény. Továbbá egy külön vezeték nélküli töltőt kell vásárolni. Akár többet is, ha az ember nem szeretné a lakás, munkahely között hordozni.

A vezetékes csatlakozó mellett a vezetéknélküli szabványok is sokat fejlődtek az elmúlt évtizedben. A WiFi vagy a Bluetooth szavakat szerintem már nem kell senkinek sem bemutatni.

Jack csatlakozó, fülhallgató kimenet

Egy valami nem változott igazán, az az audio csatlakozó, vagyis a jack 3,5 milliméteres fej/fülhallgató csatlakozó. 2016-ban az Apple aktuális mobiltelefonja volt talán az első, amelyik először hagyta el a hagyományos fülhallgató csatlakozót. Akkoriban ez hatalmas felzúdulást okozott a felhasználók között, hisz plusz egy túlárazott adaptert kellett vásárolni, hogy a jól megszokott eszközét csatlakoztatni tudja az új telefonjához.

Ha kicsit messzebbre gondolunk, ez egy hosszú folyamat első lépése volt, és ennyi év távlatából bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a csatlakozó elhagyásának. A legtöbb gyártó már a hagyományosnak tekinthető analóg csatlakozót elhagyja az újonnan megjelenő készülékeiről.

Ennek több lehetséges oka is van. A felhasználók strapabíróbb és vízálló, vagy legalábbis kevésbé sérülékeny mobiltelefonokat szeretnének. A készülékek egyre nagyobbak, vékonyabbak és egy „hatalmas” könnyítés (lyuk) a készülék vázában, komoly problémát jelenthet. Emlékezzünk vissza a „bend-gate” iPhone problémára, mikor kiderült, hogy a nem jól megtervezett, a készülék merevségét szolgáló váz a hangerő gomboknál bizony el tud hajlani, a készülék visszafordíthatatlan károsodását okozva.

A jack csatlakozónak bizony fix méretei vannak. Ha egy gyártó beleteszi a készülékébe a csatlakozót, az bizony meghatározza a mobiltelefon minimális vastagságát, a belső használható területet.

Ha egy gyártó elhagyja a csatlakozót, több legyet üt egy csapásra:

1. Nem kell a vázat „kikönnyíteni”, merevebb lehet a készülék.
2. Egy komponenssel kevesebbet kell megvásárolni, majd beépíteni. Egy beépíthető jack aljzat kb 120 Ft, ha az ember elmegy a boltba és meg szeretné vásárolni. Ez mondjuk 0,34 USD. A gyártó évente mondjuk 10 millió készüléket tervez gyártani, így ennyi darabot vásárol az alkatrészből. Mivel nagy tételben vásárol, megkapja 0,1 USD/db áron. Ez 1 millió USD. Csak egy alkatrészre.
3. Ha nincs csatlakozó, nem használódik el és sem a víz, sem a por nem juthat a készülék belsejébe.
4. Mindenképp keresletet generál, hisz vagy adaptert, vagy új fülhallgatót kell vásárolni.

Manapság a vezeték nélküli technológia és a mobiltelefonokon futtatott szoftveres környezet elég fejlett ahhoz, hogy ne legyen szükségünk vezetékekre. Az átvitt jel minőségére ugyan vannak panaszkodók, de legyünk őszinték, a felhasználók 90 százaléka nem hallja a különbséget.

Aki igazán jó minőségben szeretne zenét hallgatni, az nagy vílószínűséggel nem mobiltelefonban és MP3-ban gondolkodik.